Szabó Tamásnak hivnak és 1999 nyarán egy táborozás alkalmával rám ragadt a Timoc név. Idõszámitásunk szerint az 1981. esztendõben születtem annak augusztus havának 6. napján.

Általános iskola 2. osztályában, tehát 8 évesen kaptam meg életem elsõ számítógépét. Mai napig szemem elött van a sorsdöntõ pillanat amikor az akkor bika erõsnek és baromi drágának mondható C64-es gépemet csomagoltam ki örömkönnyesen a karácsonyfa alatt. Az elsõ évben csak játszottam a gépen, majd a szomszéd srácot megláttam kódolni és én is programozgatni kezdtem.
Amikor oda kerültem, hogy pályaválasztás, nem volt kérdéses hogy valami számítástechnikai irányba szeretnék tovább tanulni. Tanulmányaim ezért a Kalmár László Számitástechnikai Szakközépben folytatódtak. Az osztály kedvenc tanára is meg talán az egész iskoláé is volt az általunk csak kedvesen Manókának becézett matektanárnõ, aki onnan kapta a nevét, hogy minden órát úgy kezdett hogy "Drága Manókáim...." :) Amelett, hogy agyunkba játékosan beleverte matekot, emberileg is sokmindent köszönhetünk neki. Másik kedvenc tanárom akitõl szintén sokat tanultam a mindenki által csak Csefinek becézett Csefkó tanárúr volt aki röpke fél évig tanított minket, de ez alatt közel 2 éves programozás anyagot tömött a fejünkbe, ezzel nagy fejfájást okozva a minket késöbb tanító tanároknak. Neki hála a Turbó pascalt mindenki megszerette, ám óráin elsõsorban gondolkodni tanultunk meg és nem kodolni. Játékos feladataival folyamatos kihívásokat állitott elénk és közben észre se vettük hogy oldalakat tanultunk meg a könybõl, amit persze egész évben ki se nyitottunk. Neki is örök hálám, hogy annyi mindent tanulhattam tõle és az õ óráira is örömmel emlékszem vissza!


(kelt: 2004, szerk.: 2016.)